Francisco Tárrega (1852-1909)
A XIX. században általa kezdõdik a klasszikus gitár új korszaka. Számos technikai újítás mellett igen sokat komponált könnyed, romantikus stílusban. Ma is népszerûek etûdjei, darabjai, átiratai.

 

 

Agustín Barrios (1885-1944)
Legendás és titokzatos alakja a klasszikus gitár történetének.
Chief Nitsuga Mangorénak nevezte magát, indián õsei iránti tiszteletbõl. Virtuóz hangszeres és zeneszerzõ. Gitárdarabjai igen sokszínûek - bachi polifónia, a paraguayi folklór és mély vallásosság jellemzi õket.

 

Andrés Segovia (1893-1987)
A klasszikus gitár "atyja". Erõfeszítései nélkül a gitár ma egy "amatõr" zenei hangszer lenne. Nagyon sokat koncertezett, hozzájárulva ezzel a klasszikus gitár nemzetközi elismertségéhez. Remek átiratokat készített spanyol szerzõk darabjaiból.

Leo Brouwer (1939)
Kubai zeneszerzõ-karmester és gitáros. Gitárdarabjai ma már a klasszikus repertoár részét képezik. Zenéjét leginkább a 20 Estudios sencillos, a Fekete Dekameron és a Concierto de Toronto munkákkal jellemezhetjük. Változatos latin ritmusok és dallamok jellemzik munkáit.

 

Roland Dyens (1955)
Francia gitáros-zeneszerzõ. A jazz- és rockzenével is kacérkodó Dyens saját iskolát vezet, ahol könnyûzenészeket oktat klasszikus gitárra. 2000 júniusától a párizsi Conservatoire-ban is tanít.

 

Paco de Lucía (1947)
A legismertebb flamenco gitárművész. Nagyon sokoldalú és virtuóz hangszeres. Még Carlos Saura kultikus filmjeiben is szerepelt. Neve már életében legendává vált.

Camarón de la Isla (1950-1992)
Hihehetlen hangú énekes. Úgy tartják, a cantaorok közül õ volt a legnagyobb. A flamenco emblematikus figurája.

 

 

José Fernandez Torres - Tomatito (1958)
Nagyon sokat koncertezõ és kísérletezõ flamenco-guitarero. Fiatal és ismeretlen volt, mikor Camarón de la Isla mellé szegõdött. Ettõl fogva egycsapásra ismertté vált, õ lett az énekes legmegbízhatóbb kísérõje.